Diákhagyományok

A gyűrű a „MISKOLCI GÉPÉSZ” címere!

Emlékeztető és szimbólum! Emlékeztetője életünk küzdelmes öt évének, s azoknak az eszméknek, amelyek mellett mi hitet tettünk Alma Materünk fiatal falai között. Szimbóluma barátságunknak, annak a közös célnak, hogy egyetemünk hírnevéhez méltóan álljuk meg helyünket az életben. A gyűrű alapítói az 1961/62. tanév V. éves gépészmérnök-hallgatói. A gyűrű viselésére jogosult minden Miskolcon végzett gépészmérnök, valamint minden ötödéves hallgató, aki diplomaterv-feladatának kézhezvételével jogot nyert arra, hogy meghatározott időn belül gépészmérnökké váljon. A gyűrű viselése nem kötelező! A gyűrű alakja hatszögű pecsét, a hatszög fekete mezőben elhelyezkedő G betű alakú fogas koszorút fog közre. A G betű vízszintes szárát az NME felírás alkotja. A gyűrű hitelességét, viselésének jogát a belső paláston bevésett végzési évszám adja meg. Viseljük a gyűrűt büszkén és legyünk méltóak hozzá, hogy mielőbb a „Miskolci Gépész” elismert védjegyévé váljon.

Alapítva: Anno Domini 1975. március 12-én.

A gépészszalag a valétáló gépészhallgatók jelvénye. Viselésével adják tudtul a városnak, tanárainknak és társainknak, hogy búcsúznak Alma Materüktől, a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetemtől. Az 1974-75-ben végzett gépész évfolyam a szalag alapításával adózik 25 éves egyetemünk oktató, nevelő és tudományos munkája, valamint azon új szellem előtt, amely Alma Materünk egységét, a karok együvé tartozását hangsúlyozza. A gépészszalag acélkék színű, rajta a „MISKOLCI GÉPÉSZ DIÁK” címere található, amely egy aranyhímzésű, G betű alakú, kilencfogú fogaskerék-koszorú. A címer mellett balról, illetve jobbról a kezdés és a végzés évszáma, alul pedig a MISKOLC felirat szerepel. A szalag aranyhímzéssel körülszegett. A szalag viselésére jogosult minden valétáló hallgató, aki a diplomaterv-feladat kézhezvételével jogot nyert arra, hogy meghatározott időn belül gépészmérnökké váljon, valamint azok az oktatók, akiket a búcsúzó hallgatók évfolyamtársukká választottak. A szalag az avatás napjától a diploma kézhezvételéig viselendő. Viseljük a szalagot büszkén és munkánkkal legyünk méltóak hozzá, hogy mielőbb a „MISKOLCI GÉPÉSZ DIÁK” ismert és elismert védjegyévé váljon!

Üzenet az elsőéves gépészmérnök hallgatóhoz!

A nyakkendő a „MISKOLCI GÉPÉSZ DIÁK” jelvénye. Emlékeztető és szimbólum. Emlékeztetője azon fogadalmunknak, amely szerint Alma Materünk falai között szorgalmas, kitartó munkával készülünk, hogy hazánkat gépészmérnökként szolgáljuk. Jelképe barátságunknak, s összetartozásunknak a Kar valamennyi hallgatójával, a volt „MISKOLCI GÉPÉSZ DIÁK” –okkal, közös céljaink megvalósításában. A nyakkendő viselésére jogosult minden egykori és jelenlegi „MISKOLCI GÉPÉSZ DIÁK”, aki beiratkozásával és sikeresen lezárt első félévével lehetőséget nyert arra, hogy a gépészmérnöki hivatásra készüljön, valamint azok, akik valamely évfolyam tiszteletbeli tagjává fogadtattak. A nyakkendő viselése nem kötelező. A nyakkendő vörös selymében a „MISKOLCI GÉPÉSZ” címere található, amely arany hímzéssel körbevett hatszög és egy G betű alakú fogaskerék-koszorú. A G betű vízszintes szárát az NME felirat alkotja. Viseljük a nyakkendőt büszkén, és munkánkkal legyünk méltók hozzá, hogy mielőbb a „MISKOLCI GÉPÉGSZ DIÁK” elismert védjegyévé váljon.

Az elkövetkezendő esztendőtől kezdve Te is a Miskolci Egyetem hallgatója, ezzel együtt pedig egy több mint 15 ezer embert magában foglaló közösség tagja leszel. Amellett, hogy néhány év múlva diplomás emberként léphetsz majd ki az életbe az egyetem falai közül, olyan tapasztalatokra és ismeretekre tehetsz szert, amelyeket nem minden felsőoktat0ási intézményben tanuló mondhat el magáról. Hogy megértsd, miről is van szó, szeretnénk röviden bemutatni Egyetemünk történetét.

A Miskolci Egyetem jogelődje a Selmeci Akadémia, amit 1735. június 22-én alapított III. Károly. Ezt tekintjük az iskolai jellegű műszaki oktatás kezdetének. Az Akadémiát Mária Terézia 1762-ben emelte felsőfokú tanintézetté. A kezdetben bányász és kohász szakembereket képző intézet mellett 1808-ban Erdészeti Tanintézetet hoztak létre, majd 1846-tól kezdve az erdészeti képzést is akadémia rangra emelték. A szabadságharcot követően, jó néhány viszontagság ellenére is folytatódott a tanítás az Akadémián, ezúttal már magyar nyelven, felváltva a korábbi németet. Óriási fordulópontot jelentett az Alma Máter életében, mikor az I. világháború után el kellett hagyni Selmecet. Új otthonát csak hosszas huzavona után az intézmény Sopronban találta meg. 1922-től az intézmény, mint Bányamérnöki és Erdőmérnöki Főiskola kezdte meg működését. A történelem azonban ismét közbeszólt, a II. világháború súlyos csapásokat mért az intézményre is. 1949-ben alapították meg a Nehézipari Műszaki Egyetemet Miskolcon azzal a céllal, hogy a régiót nehézipari központtá emeljék, és az ehhez szükséges szakembereket ezen az egyetemen képezzék. Ennek megfelelően a Sopronban működő bányász- és kohászképzést áttelepítették Miskolcra, emellett pedig megindult egy új képzés, megkezdődött a gépészmérnök hallgatók oktatása is. A sokáig műszaki jellegű intézményben 1980-ban a jogász, 1987-ben a közgazdász, 1992-ben pedig a bölcsész hallgatók oktatása is elkezdődött. 1997-ben szervezetileg az egyetemhez csatolták a Bartók Béla Zeneművészeti Főiskolát, majd a következő évben szintén az egyetem részévé vált a Debreceni Egyetem kihelyezett Egészségügyi Főiskolai Kara. 2000-ben integrálták az egyetem szervezeti egységeként a sárospataki Comenius Tanítóképző Főiskolai Kart. Így jött létre a mai Alma Máter, melynek hivatalos neve 1990-től: Miskolci Egyetem. Mint láthatod, igen hosszú úton jutott el egyetemünk mai állapotába, és ezen idő alatt hatalmas mennyiségű ismeretanyag, hagyomány maradt ránk.

„Milyen hagyományokra gondolunk?” – teheted fel jogosan a kérdést. A Selmeci Akadémia fennállásának majdnem két évszázada során magába olvasztotta a város és a birodalom számtalan vidékéről érkező diákság magával hozott mentalitását, szokásait, és alakította az idők folyamán mai formájára. Nehéz ilyen röviden összefoglalni, mit is jelentett ez, de néhány szóval elmondjuk, miről is van szó. A Selmecre érkező diákság mind nemzetiségileg, mind társadalmi elhelyezkedés szerint igen változatos összetételű volt. A diákság keretein belül hierarchia nem ezek szerint alakult ki, hanem az eltöltött évek alapján léphetett valaki feljebb a ranglétrán. Az Akadémiára érkező, beiratkozó egyén a pogány. Pogányként a hallgató nem hordhat egyenruhát, nem vehet részt Szakestélyeken, nem hordhatja a szak ezüstgyűrűjét. Továbbá V. éves hallgatóként a pogány nem avathat ősszel szalagot, tavasszal pedig nem kap valétakupát és aranygyűrűt sem. Ezek fontos szabályok, mert mai hagyományrendszerünkben, amit Miskolcon ápolunk, ezek szintén betartandó elvárások.

Ha egy hallgató ki akar szabadulni a sötét pogányság szorító és kellemetlen kereteiből, akkor a Firmák által szervezett balekoktatásokon kell részt vennie, ahol elsősorban megismerkedhet a selmeci diákhagyományokkal, másodsorban pedig felkészítik az egyetemi élet nehézségeire. Az oktatások után írásban, majd a Firmák előtt szóban bizonyíthatja, hogy kissé megvilágosult. Sikeres balekvizsga esetén a pogányból balek válik, mely tényt a balekkeresztelő szakestélyen hitelesítenek. A balekból másodéves korában kohlenbrenner (szénégető), ami átmeneti idő a Firmává válás folyamatában. A Firmákat harmadéves korukban köszöntik a Firmaköszöntő szakestélyen. A Firmává válás feltételét a három szigorlat letételéhez kötik (a kredit rendszer miatt a harmadik aktív évére beiratkozott hallgató), valójában a Firmává cselekedetei és tettei, illetve a selmeci hagyományok iránti megbecsülés és tisztelet alapján válik az ember. A Firmák megismerik és átérzik, hogy a selmeci diákhagyományokat mi mozgatja és tartja életben több évszázada, ez pedig nem más mint:
- őszinte barátság,
- tisztelet,
- szeretet,
- önzetlen segítségnyújtás.

Fontosnak tartjuk még, hogy ezek a dolgok nem kötelezőek. Az egyetemet el lehet végezni anélkül is, hogy az ember bármit is tudna ezekről a dolgokról. Arra szeretnénk felhívni az ide kerülő diákok figyelmét, hogy tudják, mi az, amiben részt vesznek, és tudják azt is, hogy ha nem vesznek benne részt, miből maradnak ki!

A Miskolcon végzett hallgatók nagy előnye, hogy ilyen hagyományokkal ismerkedhetnek meg. Kapcsolódj be te is és meglátod, az egyetemen lévő nehézségeket milyen könnyen fogod leküzdeni az itt megismert hagyományőrző emberek segítségével! Sőt, ha felveszed a tempójukat későbbi munkád során sem kell a megoldhatatlannak tűnő problémák miatt aggódnod! A balekoktatáson a Firmáktól megtanult hozzáállással, mindent meg tudsz majd oldani!

Reméljük sikerült röviden bemutatni azt a hagyományrendszert, amit egyetemünkön ápolunk, és sikerült felkelteni Benned az érdeklődést a selmeci diákhagyományok iránt. Találkozunk szeptemberben!

„Diákszokásainkat élni és éltetni kell!
Ennek legfőbb alappillérei a vidámság, a barátság és a szakmaszeretet!”

Jó Szerencsét!

Üdv az Erdésznek!

Legyen fényes sikere a Kohásznak!

Tisztelet a Gépésznek!

Igazságot a Jogásznak!

Pénzt a Gazdásznak!

Vivát Bölcsész!

Gépészmérnöki Kar Valéta Bizottság

Amikor pár évvel ezelőtt felvételt nyertem a Miskolci Egyetem Gépészmérnöki karára, fogalmam sem volt a Selmeci Diákhagyományok létezéséről. Azt tudtam, hogy egyetemi képzésre megyek, hogy merre van Miskolc, sőt azt is, hogy alaposan fel kell kötnöm, ha zökkenőmentesen akarom venni az akadályokat. És valami olyasmit is tudni véltem, hogy a leendő elsősöket év elején összeterelik egy bizonyos Gólyatáborba.

Értesüléseim nem csaltak. A helyszínen aztán rendkívül színes kép fogadott. Jó kedélyű, segítőkész felsőbbévesek, akik már az első percben frissítővel kínáltak bennünket, néha felvettek valami szép egyenruhát és énekeltek szép nótákat. Felnéztem rájuk, és akkor eldöntöttem, szeretném az elkövetkező évek során azt az utat végigjárni, aminek ők már-már a végére jutottak.
Alig mertem ebben bízni annak idején, de bekövetkezett: Az idei gólyatáborban már szervezőként vehettem részt, átadhattam az elmúlt évek tapasztalatait a fiatalabb korosztálynak.

Következzen az ominózus néhány nap krónikája!

Idén a korábbi hagyományokkal ellentétben nem együtt bonyolították le minden kar gólyatáborát, mi csak a bölcsészekkel osztoztunk. Ez érthető is, hiszen annyi ember elszállásolása fizikai képtelenség lett volna. Viszont hiányzott a karok közötti folyamatos vetélkedés és egészséges rivalizálás.

A szervezőbizottság a gólyák érkezése előtti pár napban gyűlt össze. Kiosztásra kerültek a különböző feladatok, ki-ki teljesítőképességének illetve elhivatottságának megfelelően vállalt a szerepekből. Amint ezen túljutottunk, örömünket egy kisebb nyitóbulival nyilvánítottuk ki. Leporoltuk, bemelegítettük a továbbiakban kulcsfontosságú üstöket és egyéb főzőeszközöket, majd az E/2 klub hangszóróit. Rájuk is szükség volt később.

Másnap kicsit nehézkesen ment az első komolyabb feladat: A város stratégiai pontjain (Búza tér, Tiszai Pályaudvar, Egyetemi buszmegállók) elhelyezkedve irányítottuk a gólyákat a kollégiumok felé. Igyekeztünk felhívni magunkra az érkezők figyelmét, ez az egyenruhával, egyenpólóval és a frissen készített transzparensekkel maximálisan sikerült. Valószínűleg az eligazítás is egészen tűrhető lett, mert az ismerkedési estre szinte hiánytalanul megérkeztek a gólyák.

Az ismerkedési estre az E/2 klubban került sor. Az esemény fénypontja Dékán Úr köszöntője volt. Ezután a több mint 300 fős tömeg egy emberként zúgta a jól ismert szlogent: Gépész az Isten!. Azt hiszem, ekkor kezdtek gólyáink büszkék lenni arra, hogy immár ők is a Gépészmérnöki Karhoz tartoznak. Egyre oldottabban álltak hozzá a feladatokhoz, ezt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy mindjárt két csapattal indultak a szervezők elleni vetélkedőn. Természetesen nyerniük még így sem sikerült Mindenesetre nem csüggedtek, töretlen lendülettel vetették magukat az éjszakába, és folytatták a sok ismeretlen figurával való kapcsolatteremtést.

Hajnalban viszont elég problémás volt a 15-20 fős csapatokba ismét életet tölteni. Próbálkoztunk pálinkával, reggeli tornával, sőt nagyon finom és bőséges reggelivel, mire elértük a kívánt hatást. Amikor a fiatalok hadra fogható állapotba kerültek, a csapatvezetők bemutatták nekik az Egyetemet legalábbis azokat a sarkalatos pontokat, amelyeket illik az első perctől kezdve ismerni.

Szép hagyomány ilyenkor az úgynevezett kocsmatúra. Erre is sort kerítettünk, de - biztos, ami biztos - inkább a részletekbe nem mennék bele. Mindenesetre a dolgok a terv szerint mentek, senki nem kapott tüdőgyulladást a Hejő patak hideg vizétől, és senki nem veszett el a hosszú út során.

Ha valakinek kezdett elege lenni a harsányabb, bővérű szórakozási lehetőségekből, az kifejezetten örült a szerdai programnak: kirándulás Kékmezőre. Legalább az alföldi leányok és legények is szokták kicsit a hegyvidéket! Ez nekünk, pocakot eresztett, sokat próbált firmáknak is komoly erőpróba volt, főleg a visszaúton nyakunkba kapott felhőszakadás után, ami komoly túlélőtúrává varázsolta a vidám vetélkedőnek indult kirándulást, növelve a bajtársias érzést a gólyákban. Mindenesetre hazatérve az ebéd igen jól esett mindenkinek. Itt szeretnék megemlékezni a kiváló szakácsokról, és köszönetet mondani sokunk nevében! De beszéljenek inkább a képek!

A fáradt gólyákat az esti bulira elég nehéz lett volna teljes létszámban lecsalni, ezért a szervezőbizottság cselhez folyamodott: Táncversenyt írt ki a csapatok között, természetesen kőkemény pontokért.

Ekkorra a reggeli ébresztő igazi tortúrává nőtte ki magát. Egyre többen bújtatták nyúzott tekintetüket napszemüveg mögé, és egyre több gólya könyörgött még legalább 10 perc alvásért. A csapatvezetők pedig kénytelenek voltak mutatni a jó példát és korán keltek, tornáztak, kiabáltak, vagy éppen a bölcsészeknek szerveztek ébresztőt.

Mint minden év, az idei is tartogatott újdonságot: A kreditrendszer és a Neptun rendszer bevezetését. Főleg ezen problémakör, valamint a további adminisztrációs feladatok adtak keretet a Dékáni Hivatal előadásának az utolsó nap délelőttjén. A gyűlés gyakorlati okatással folytatódott, az Egyetem számítógéptermeiben infós firmák (köztük jómagam) magyarázták el a rendszerrel kapcsolatos legalapvetőbb tudnivalókat.

Mivel a balekhéten az egészséges életmódra való nevelés kissé háttérbe szorult, az utolsó napon vitaminkúrán vehettek részt leendő elsős barátaink. Itt csupa egészséges dolgot kellett fogyasztani, például dinnyét, salátát, vagy pezsgőtablettát. Itt is fontos szerepet kapott a jó példa a nevelésben: a szervezők csapata is végigszenvedte magát a nehézségeken.

És végül, annyi viszontagság után elérkezett az eredményhirdetés ideje. Addigra mindenkinek visszajött az előző napok ordibálásában odalett hangja, és az egészséges versenyszellem is átjárta a csapatokat. A többnapi szorgos pontgyűjtögetés jutalmaként a jobbak tortát, pezsgőt, a hátsóbb alakulat pedig valami kis figyelmességet kapott. Láthattunk forma 1 stílusú pezsgőfürdőt, fékevesztett tortahabzsolást, és az ünneplés legkülönfélébb formáit. Azt hiszem, itt illik megemlíteni, hogy a versenyt az 1. számú csapat nyerte.

Ezen az estén már szinte rutinosan tértek be gólyáink a Rockyba, vagy a Kettesbe. A csapatvezetők már nem vezetőnek, kizárólag újdonsült cimborának számítottak. A volt bajtársak kicserélték elérhetőségeiket, sörözgettek, borozgattak, táncolgattak, ki-ki kedve szerint.
Kicsit felemás volt a hangulat, azt hiszem, mindenki pont belerázódott a dolgokba, elvállaltak volna egy második hetet is.

Természetesen még jött egy legeslegutolsó, de annál komolyabb próbatétel: Az utolsó utáni nap reggelén mindenkinek el kellett hagyni a kollégiumot 9 óra előtt.

A gólyatábor óta eltelt lassan két hónap. Folynak a balekokítások. Fel-feltűnnek az ismerős arcok. Kicsit feszélyezettek, majd amikor meglátják, hogy azokkal állnak szemben, akikkel a nyári gyötrelmeket átélték, némileg megnyugszanak. A néha-néha kihívást okozó feladatok ellenére rendületlenül járnak okulni, mert tudják, hogy ez jó. Ha arra kerül sor, bátran szembeszállnak a védőitallal, vagy a citrompótlóval, mert úgy érzik, hogy ennyi bőven belefér. Látják rajtunk, hogy firmának lenni jó dolog. Szeretnének ők is azzá válni.

Ha jobban belegondolunk, pár év múlva a mi gólyáink szervezik a tábort az újaknak. Ők fognak élen járni jó példával, ők kelnek hajnalok hajnalán reggelit készíteni, ők okítanak, csóválják majd a fejüket, mennyire setétek is ezek a pogányok!

És közülük valaki frissíti majd ennek az oldalnak a tartalmát. Biztosan szívesen teszi majd. Legalább nosztalgiázik egy kicsit.

Diákszokásainkat élni és éltetni kell!

Ennek legfőbb alappillérei a vidámság, a barátság és a szakmaszeretet!

Major Zoltán (2009)

Mikor a szakestély meghirdetett ideje elérkezik, a balekcsősznek a balekokkal teljes készenlétben kell állnia, a söröket addig fel kell szolgálniuk. Ugyancsak készen kell állnia a bejáratnál a közköltséget szedő firmának és a (köri) háznagynak, aki fogadja az érkezőket, a vendégeket a helyükre kíséri és eligazítja. A háznagy az elnök üres széke mellett balra a legidősebb, jobbra a legrangosabb résztvevőket helyezi el sorban egymás után.

Meg kell említeni azonban, hogy a hivatali beosztások a szakestély tartamára elvesztik érvényüket. Itt a főnök is legfeljebb firma, vagy megkereszteletlen filiszter. Neve és esetleg aliasa, vulgója van. S épp ez a szép. A vezetők vagy díszvendégek az úgynevezett „komoly pohár” ideje alatt 5-8 perces hozzászólást kaphatnak. A beszéd végén az előadó a „komoly poharát” köteles kiinni és „Vívat Praeses!”-t mondani.

A nótabíró helye és szalagja a helyiség közepe táján van a bal oldalon, a háznagyé kissé az elnökhöz közelebb a másik oldalon, s a visszhangé az elnökkel szemben az asztal végén.

A fiúk legtöbbje grubenben, waldenban van, de jöhetnek civilben is.

Mikor a székek mögött állnak, a meghirdetett időpontban kezdődik a szakestély első, ünnepi része.

Néha a legények elkezdik a „Sza-, sza-, szakestélyt tartunk ma...” nóta éneklését. Majd ezután jön az elnökavatás. (Selmecen az egy évre megbízott „sörkirály” volt az elnök.) Egyik jó torkú firma kezdi, a többi folytatja a „Nincs még nékünk elnökünk” kezdetű nótát.

Majd „Majd lesz nékünk elnökünk” folytatják. A háznagy gondoskodik, hogy közben az ajtókat bezárják, a későn jövők egyelőre kint maradnak. Egy előre kijelölt személy a firmák előző hozzájárulása alapján bekiáltja a javasolt elnök nevét és vulgóját: „Éljen Juhász József, alias Fukar!” a többiek: „Vivát!” kiáltják.

Az elnöknek mindenki feltétlen engedelmességgel tartozik, azonban a balekoknak csak a fukszmajoron keresztül dirigálhat, mivel hozzá nem méltó, hogy a balekokhoz leereszkedjen. A jobb torkúak újra kezdik a dalt: „Éljen! Van már nekünk elnökünk...” Közben a megválasztott az elnöki székhez megy. Régebben két firma, főleg akik javasolták, a megválasztottat két oldalról karonfogva vezették az asztalfőhöz.

Az elnök „Átveszem tisztemet!” kijelentés közben a háznagy segítségével felveszi az elnöki vállszalagot. Ekkor a fiúk „Cimbora, Rád köszöntjük a legelső poharat” vagy a „Dal az elnökhöz” nótát éneklik el állva. Utána az elnök: „Bőrre!” (Alles aufs Loch!, vagy Alle aufs Leder!) szóval leülteti a résztvevőket. Mikor a zaj elült, az elnök: „Mélyen tisztelt Szakestély! „ megszólítással „megköszönöm az isteni fényben tündöklő dicső Firmák bizalmát”. „A szakestélyt megnyitom!” és kijelöli a tisztségviselőket a következő sorrendben.

„Balekcsősznek (fuchsmajornak) kinevezem: Gerber Jánost, alias Szénmosót. Kötelessége a toprongyos balekság testi-lelki istápolása. „Tisztemet átveszem!” és felveszi a fekete vállszalagot.

Egyéb szakestélyen a következő sorrendben jelöl:

„Visszhangnak (contrapunct) kinevezem Bédi Bélát, alias Nagyfölűt, hogy szavaim a te­rem minden részébe eljussanak.”

„Tisztemet átveszem!” és felveszi a sárga vállszalagot. Feladata az elnök minden szavának szószerinti, felerősített ismétlése pontosan, hűen felállást, leülést, ivást, sőt a rágyújtást is utánoznia kell. Nem volt szabad-különösen az elején-tudatos elferdítés, tréfálás. Ezt azonnal büntetés követte. Elnök: „A visszhangom nem visszhang, fordítva beszél, ezért tükröst (blumét) iszik!” Lassan a büntetések hatására kezdett tényleg félre érteni, sokszor annyira, hogy le kellett váltani és újat kinevezni. Egy jobb szakestélyen az elnök 3 kontrapunktot is elfogyasztott. Az elnök a visszhang kijelölése után, annak „Tisztemet átveszem” szava után: „Visszhang bekapcsolva!” kijelentése után mindaddig ismétli mindenben az elnök szavát, míg az elnök: „Visszhang kikapcsolva!” szavaira-rendszerint hosszabb, ünnepi beszédkor-őt kikapcsolja.

Majd jön a nótabíró, vagy bírók kinevezése:

„Nótabírónak (cantus praeses) kinevezem Mike Pistát, alias Nagyhangút, segítőtársainak pedig Nagy Lajcsit, alias Mancika balekját és Kis Tónit, alias Botfülűt, hogy a szakestélyen kellő vigalom legyen és megfelelő dal hangozzék!” „Tisztünket átvesszük!” és felveszik piros vállszalagjukat.

Feladatuk, hogy igen gazdag, erős hanganyaggal intonálják a nótákat. A nótabírók (újabban az általában előre megadott nótarend szerint - melyben a kevéssé ismert dalok szövegét is közlik-) intonálják, kezdik el a nótákat, ütemét is ők diktálják. Minden itatás után az elnök a nótabírónak adja át a szót:

„Camus praesesé a szó” (hat das Wort). Ha egyedül nevezik ki, úgy maga köré gyűjti a jó torkú, nótákat ismerő firmákat.

Külön feladata az elnökhöz intézett dalok vezénylése, mindjárt az elnök megválasztása után: „Cimbora, rád köszöntjük az első poharat” vagy inkább a „Dal az elnökhöz” című dalt énekli szólóban. Felállítja a szakestély tagjait, egyedül az elnök marad ülve és kezdi: „Élj sokáig hű pajtásom, és ne féljed a halált...”

Egy időben szokás volt külön „magyar nóta bírót” is kinevezni. A szakestélyen zenekarra nincs szükség, nem oda való, az éneket nem kell kísérni.

Harmadszor a háznagy kinevezésére kerül sor:

„Hogy a szakestély rendben folyjon háznagynak kinevezem Marton Imrét, alias Nagyházit!

„Tisztemet átveszem” és felveszi a kék vállszalagot.

Amint látható, ez újabb szokás. Régebben mindig a Kör háznagya volt a szakestély háznagya is. Hivatali kötelessége a szakestély előkészítése, a teremfoglalás, sörrendelés, kellékek biztosítása, ő fogadja a vendégeket, és kíséri megfelelő helyre.

A háznagy feladata éberen ügyelni a szakestély belbecse és külcsínje felett is. Az elnök ezután:

„Garatőröknek (Leibfuchs) kinevezem Sárkány Jóskát, alias Boszorkányút és Angyal Pistát, alias Belzebubot. A többi díszvendég részére garatőröket a háznagy irányítsa oda, hogy az elnök szent nyelőkéje, a vendégek öblös torka védve legyen a kiszáradás ellen”.

A garatőrök kötelessége mindenkor az elnökről, illetve a külön megtisztelt vendégről gondoskodni, hogy állandóan legyen sörük. Utánozni kellett őket mindenben, nemcsak inni, felállni, de WC-re is kimenni velük. Az elnök bizonyos okok miatt nem mindig ihatott, ilyenkor az elnök felszólítására a garatőrök ittak helyette.

Az elnöknek 2, a kiemelt vendégnek 1-1 garatőr járt.

Újabban bevezettek egy tisztséget, a konzekvens-t.

„Konzekvensnek kinevezem Tófejű Jeromost, alias Vízfejt, hogy hibázásom esetén vonja le a következményeket!”

Amennyiben az elnök magas hivatala gyakorlása közben - mivel nem tévedhet, szava szent és sérthetetlen - szándékoltan, vagy anélkül bakit követ el, úgy a konzekvens minden esetben harsány „Vivát Praeses!” felkiáltással levonja a konzekvenciát, vagyis iszik.

Az ő helye az elnök mögött, külön kis asztalnál van.

A kinevezettek közvetlen megbízásuk után-mint az elsőknél leírtuk hangos „Tisztemet átveszem!” szóval lépnek funkciójukba és felveszik a nekik járó szalagokat.

A sörök kiivása után: „Felszólítom a fukszmajort gondoskodjék arról, hogy kedves vendégeink és az isteni Firmák előtt mielőbb telt korsók álljanak! Silencium eks!”

Az elnök, miután a balekcsősz révén meggyőződött, hogy mindenkinek tele van a pohara: „Felszólítom a nótabírót a bányász és erdész himnuszok, valamint a himnusszá magasztosodott kohász nóta eléneklésére adja meg az alaphangot! Szakestély föl!” A szakestély pedig állva énekli el a himnuszokat.

Sok száz bors ajkán felcsendül ünnepélyesen először a bányász himnusz - a szerelem romantikájával átszőtt - s a bányász sorsot, a váratlan bányászhalált verselő, csodálatos dala: „Szerencse fel!”

Ezután az erdő mélyének sokszínű hangulattal teli csendjébe is betörő szerelem bűbájos hangja, az erdész himnusz hangzik: „Erdész vagyok...”

És végül felcsendül a kohász himnusz is, mely közben a résztvevők kulcsokkal, késekkel taktusra ütik a poharakat, mely a kalapács üllőkön csengő hangját utánozza.

A himnuszok eléneklése után, az elnök vezényszava: „A bányászati, erdészeti és kohászati szakok felvirágoztatására korsót fogj, szájhoz, szájtól, szájhoz, garatra, eks!” Mindenki kiitta korsóját, utána „Jó szerencsét! Üdv az erdésznek! LFS a kohásznak!” vagy „Vívat Praesidium!” köszöntötték. Az elnök: „Leülni!” szavára mindenki helyet foglalt.

Ezután az elnök: „Kontrapunkt kikapcsolva!” bemondása után az elnök üdvözlő beszéde következett, mely rövid, 5-8 perces volt. Ebben a megjelent vendégeket, előkelőségeket, öreg főiskolásokat köszöntötte, majd az összejövetel célját ismertette, méltatta.

Rendszerint ezután az elnök a „Fiúk, ha majd remeg kezemben...” kezdetű elnöki nótát énekli el. Közben a garatőrök gondoskodnak, hogy az elnök pohara tele legyen s a nóta után az elnök kiissza poharát.

Selmecen rang szerinti sorrendben énekelték meg a vendégeket. A vendég felkelve hallgatta és énekelte a szólót, majd kiitta a sörét és „Vívat Praeses”-t mondott.

Ha a vendégek valamilyen ajándékot hoztak, vagy a szakestély ajándékoz meg valakit, akkor e nóta végén kell ezeket beiktatni. E „komoly pohár” alatt szóltak a vendégek is.

Házirend:

Egy-két nóta után újabban az elnök: „Silencium! A háznagy ismertesse a házirendet!” és felolvassa az általa szerkesztett szöveget, egy hatalmas papírtekercsről. A szöveg lehetőleg cirkalmas, nyakatekert legyen, a tartalom más-más. Sokszor gótikus betűkkel, tussal rajzolták, a tekercs szegélyét megégetik kissé, hogy antiknak tűnjön.

A házirend ismertetése után az elnök hitelesítésre felkéri a legidősebb ultra-supra veteranisszimust. Aláírás után pecsételés helyett kis sört önt a papírra, a többit pedig megissza.

Néha a házirendet szavazásra bocsátja az elnök, de oly kikötéssel, hogy aki nem fogadja el, színültig teli korsóval emelje magasra a kezét a feje fölé. Aki pedig változtatni akarna valamit az ugyanúgy, de korsóját fordítsa a fejebúbja irányába.

Ha nem tartanak külön „Gyász-szakestély”-t akkor a szakestélyen ilyenkor meg szoktak emlékezni az időközben elhaltakról is.

Az elnök kikapcsolja a visszhangot és utasítja a szakestélyt, hogy egy perces tiszteletadással felállva adózzanak a közelmúltban elhalt társaik emlékének. Ha lehet, név szerint és vulgóval megemlíti az elhaltakat.

Utána felszólítja a nótabírót a „Gyászinduló” eléneklésére. Ezután következik a szakestély második, vidám része.

Itt a nóták között különböző tréfás felszólalások, itatások, keresztelés, sörpárbaj, sör impotencia bejelentése stb. következik.

Tréfás felszólalások

A contrapunkt szót kér: „Vocem preco!” (szót kérek) az elnök: „Habeas! Azt hiszem korszakalkotó ötletei vannak, halljuk villódzó gondolatait, vagy gondolatmentes szavait. Megengedem egyúttal, hogy egyéni hangjában gyönyörködjék!”

„Mélyen tisztelt Szakestély! Magas Praesidium! Az ünnepi rész alatt figyeltem az ajtó felé, és megállapítottam, hogy 3 fő osont be későn, engedély nélkül.”

Az elnök utasítására a 3 főt középre állítja, meg kell indokolniok a késésük okát, majd a háznagy diktálásának megfelelően le kell vonniok a konzekvenciát: „Telt poharat fogj, szájhoz, szájtól, újabb szájhoz és garatra!” le kell inniok a pohár vizet. Utána sörös korsót kapnak, de az utolsó „szájhoz” után nem garatra jön, hanem „leteszik a korsót!”. Ezután leülhetnek.

Az életben sokszor előfordul, hogy beül 1-1 balek a firmák közé. Ekkor az elnök megállapítja, hogy „bizony majdnem jóvátehetetlen hibát követtem el”, erre a konzekvens azonnal felpattan s harsány „Vívat Praeses!” felkiáltással felhajtja poharát. Az elnök folytatja: „mégpedig azt a súlyos hibát, hogy a balekcsősz elnézte, hogy sötét balekjai önfeledten dorbézolnak az isteni fényben tündöklő Firmák asztalánál”.

A balekcsősz előbb levonja sörrel a konzekvenciát, majd kiemeli a sunyító balekokat a Firmák közül. Közben a Firmák kara: „Pfuj! porosfülű, téglafejű, sötét balek!” zengi.

A kiemelt balekokat borjúkötélre fogják, a balekoknak is fogni kell a kötelet, nehogy már most is eltévelyedjenek, vagy fülön ragadja és a fedetlen balekasztalhoz viszi őket a balekcsősz, ahol se sör, se pohár, csak az asztalvégen levő kis terített részen, a balekcsősz helyén pompázik a teli, habzó korsó és tányéron ennivaló, elölte égő bányászlámpa.

Elnök: „Úgy veszem észre, a háznagy nem elég éber. Vannak olyanok, akik engedély, sörimpotencia bejelentése nélkül nem szeszes italt fogyasztanak.” A delikvensek bejelentik, hogy orvosi tilalom miatt (újabban autóvezetés miatt) nem iharnak szeszt. Erre az elnök: „A háznagy és fuvarosok ekset isznak, a vétkesek pedig 2 üveg Colát.”

Háznagy: „Vocem preco!” Elnök: „Habeas!” Háznagy: „Bevallom, eltűrtem, hogy bort igyék. De kérem tekintetbe venni, hogy öreg kora miatt nem szívesen mondja ki az impotenciát. A büntetést teljesítettem!”

Vagy, Elnök: „A kontrapunkt fizlhallása nem a legfiilbemászóbb, a balekcsősz mossa ki sörrel!”

Egy firma szót kér és kap: „Mélyen tisztelt Szakestély, magas Praesidium! Nem tudom mit vétettem a cantus praeses ellen, hogy az én hangmagassági rekordomat is messze túlszárnyaló egekben kezdi a nótát és tönkreteszi hangszálaimat.”

Elnök: „Hogy torka ne fájjon, eks, de a cantus praeses is hibás, levonja a konzekvenciát és mélyebb hangon kezdje a következő nótát!” Az elkezdi a „Hordó hátán ülök én” kezdetű nótát jó mély hangon.

A szakestélyen hasznosak a szellemes bekiabálások, de az elnök bizonyos időben és keretek közt engedheti csak meg. Előfordul, hogy a firmák nem látják a felszólalót, az elnök: „Magasabbra!” (Höcher) szavára a székre, asztalra, majd „Még magasabbra” (Noch höcher) az asztalra tett székre is fel kell állnia.

A víg nóták közt szerepel a „Vívat Bacchus!” és egyéb víg nóta. Egy alkalommal valaki szókérés után engedélyt kér egyik tisztelt tanárának nótáját elénekelni. Így elkezdik az engedély után: „Gyuszi bácsi iszik most”, majd a selmeci nóták közül „Éltessük kedves, öreg baj­társunkat” (Grüss ihm Gott...) kezdetű dalt éneklik, s mikor a „Guli, guli...” jön, addig mondják, míg az illető a korsóját ki nem itta. Vagy az „Ej Pajtás, nyúlj pohárhoz...” (Ei Bruder, nimm das Glaschen...) nótánál a „Hali, hali...” közben inni kell a pajtásnak. Vagy a „Rég,lát­talak már igazán...” (Ich hab’ mein Bruder...) nótánál „Igyál Pajtás! Igyál Pajtás! Így! Igy! Így!” ismétlődik kiivásig, majd a második strófánál „Hopp, hopp, hopp...” alatt ketten karonfogva rázzák, felemelik a székről, leejtik.

Sörimpotencia

Van aki a szakestély hagyományos italát, a sört nem szereti, s ezért szót kér: „Vocem preco!” „Habeas!” megkapja, minden esetben a következő kezdéssel „Mélyen tisztelt Szakestély! Magas Praesidium! Megkérem az elnököt, hogy nekem Kovács Károly, alias Tojáspatkolónak, mint szerény, beteges, nyavalyás egyénnek, aki vese elégtelenségben szenvedek, engedélyezze, hogy a továbbiak során ne kelljen innom semmit”, vagy „mivel a sör hasfakasztást, pukkadást okoz, valamilyen más itallal üríthessem poharam.” Az elnök: „Engedélyezem, hogy Tojáspatkoló a továbbiakban tartóztathatja magát az alkoholtól, ezért a fuvarosok gondoskodjanak olyan vízről, mely a szennyvíztelepről folyik ki”, vagy „továbbiakban a haspuffasztó sör helyett saját költségén beszerezze a szükséges mennyiségű bort vagy borovicskát.”

Krampampuli

Az elnök néha kinevez valakit krampampuli főzőmesternek és utasítja, hogy vonuljon viszsza és kezdje el az isteni nedű elkészítését, majd a szünet után hozza az elnöki asztalhoz.

Kun Norbert